ASSZONY: Egyedül megyek. Maga itt marad. Nem azért jött ide, hogy velem
találkozzék. Isten vele. És az uram irni fog két bocsánatkérő levelet.
Magának, és a nőnek. Nem lesz lovagias ügy. Nem engedem meg. Párbaj?…
Nem!… Már magam miatt sem. Semmi se lesz. Isten vele. Örülök, hogy nem
történt baja.
LEHOTAI _(visszajön és a cikláment nézi, cigarettára gyujt, eldobja)_.
_Tizedik jelenet._
SZENDREI _(bedugja a fejét az ajtón)_: Ezer bocsánat… Nem zavarom?
LEHOTAI: Á! Szendrei ur? _(közönyösen)_ Nem zavar. Hogy zavarna? Itt ön
épannyi joggal van, mint én.
SZENDREI: Ne méltóztassék gunyolódni. Méltóságodat itt szivesen látják,
ellenben engem… nekem nem is szabad ittlennem, amig el nem vettem a
feleségemet.
LEHOTAI _(nem érti)_: Kérem?