MAGDA: Ugy? Csak? A szakácsné holnapra marad, nemde? És az inas
holnaputánra.
SZENDREI: Az inas? Melyik?
MAGDA: Amelyiket holnapután felfogadok. Vagy azután, vagy amikor, akkor.
SZENDREI: Mért piheg annyira, Magda?
MAGDA: Mert a lift megint nem jár és gyalog kellett feljönnöm a harmadik
emeletre. Máskor ne béreljen nekem lakást a harmadik emeleten, Szendrei,
főparancsnok ur.
SZENDREI: Megint csufolódik.
MAGDA: Nem csufolódom. Hazajövök egy órácskára, két előadás közt, még
gőzölög a fejem és már itt van Szendrei. Ki ő? Atyám? Nem. Gyámom? Nem.
Férjem? Nem. Szeretőm? Nem.
SZENDREI: Mindene!
MAGDA: Semmim. A felfedezőm.
SZENDREI: S azóta is rajongó hive, tenyerén hordozója.
MAGDA _(idegesen)_: Hagyja. Ne hordozzon a tenyerén. Szivesebben járok
autón. A felfedezőm. Na. De valakinek csak fel kell fedezni az embert,
édes barátom. Hányadszor mondjam ezt magának? Ha valahol tűz támad, azt
a tüzet mindig egy valaki veszi észre először s az az egyvalaki szól a
többieknek.
SZENDREI: Magduska… megbocsásson… bocsásson meg… a hasonlat rossz… Aki a
tüzet észreveszi, azért szól a többieknek, hogy eloltsák. És én azért
szóltam, hogy mindenki lássa, hogy mindenki gyönyörködjék benne és
melegedjék mellette.
MAGDA _(némileg unatkozva)_: No és… és, Szendrei?
SZENDREI: És most mindenki melegedhetik mellette, csak én nem… Hát
igazság ez, Magda? _(nagyon szomoru az arca)_.
MAGDA: Nem igazság, hanem rágalom, ó atyám, férjem és szeretőm. Maga
tudja, kedves barátom, sőt maga tudja legjobban, hogy a tűz lobog,
lobog, de senkit sem melegit. Istenem… huszonnégy éves leszek maholnap…
nagykoru… és itt-állok egyedül, mint az ujjam… játszom és fürdöm a
dicsőségben… Szerepek, megint uj szerepek… Gyönyörü! A férfiakat meg sem
nézem magam körül Nincs időm. Meghalok és nem volt időm arra, hogy
éljek. Hires nő vagyok és hol a szerelem? Sehol.
SZENDREI: Elég szomoru.
MAGDA: Nincs csók.
SZENDREI: Legyen.
MAGDA: Ez ismét ajánlkozásnak hangzik. Hagyja Szendrei. Bizza rám, majd
ha akarom, mégis lesz.
SZENDREI: Hála istennek!
MAGDA: Ne hálálkodjék… A maga helyzete akkor is reménytelen lesz. Maga
Szendreikém, maga állandóan elfelejti, hogy felesége van… Várjon,
leteszem a gyürüimet… _(Bemegy a III. ajtón.)_ Elfelejti…