LEHOTAI: Emlékszem… _(udvariasan.)_ Kérem, nagyon röviden.
SZENDREI: Igen… ámbár… Ami azt illeti… Igyekezni fogok… Hogy ugy
mondjam: egész röviden…
LEHOTAI: Mivel lehetek szolgálatára?
SZENDREI: Ó… szolgálat! Szolgálatról szó sincs… dehogydehogy!
szolgálat!?… Méltóságod valóban…
LEHOTAI _(türelmetlenül várja a végét)_.
SZENDREI _(egyszerüen befejezi)_: Valóban. Csak azt akartam mondani,
hogy a… a… a…
LEHOTAI: Kedves uram, ha minden névelő ilyen sok időnket veszi el,
akkor, nagyon sajnálom, de aligha várhatom be a végét.
SZENDREI: Csak egy percet még… egy egész kurta percet… mert ha mi ketten
volnánk itt… csak… magunk…
LEHOTAI: Magunk vagyunk.