SZENDREI: Igen… férfiak vagyunk mindnyájan. Tegnap is az voltam. Nem
tudtam elmenni az ön háza környékéről. Ugy jártam ott, mint a madár,
amit kigyó szeme vert meg. És ugyanugy kinlódtam is. Ugyanugy. Talán még
harmadszor is visszamentem volna… még akkor is, ha tudom, hogy
inzultusnak teszem ki magam.
LEHOTAI: Inzultus! hogy mondhat ilyet!?
SZENDREI: Annak is kitenném magamat! Én ki! Csak tessék! Méltóságodnak
passzpartuja van a becsületemen át. A férfi, akit Magda kiválaszt…