FÉRJ: De előbb mindent rendbehoz _(körülnéz)_. A szamovár és az uzsonna.
Nem rossz. Nem rossz.
LEHOTAI: Persze, hogy nem rossz. Mi nem rossz?
FÉRJ: Igy legénykedni. Amig az ember rajta nem veszt… de ez az eset, ez
nem is veszedelmes.
LEHOTAI: Kérlek.
FÉRJ: Ugy gondolom, hogy itt nincs kitől félni. Szórakozott vagy.
LEHOTAI: Igen, egy kicsit. Tudod, mégis kellemetlen.
FÉRJ: Ugyan kérlek. Egy szinésznő. Na!
LEHOTAI: Kérlek.
FÉRJ: Istenem, meg ne sértődj, nem azért mondom, mintha talán… hanem ez
mégis más… Ez az igazi, a szabad szerelem _(rossz hangon nevet)_.
LEHOTAI: Nem ugy van, ahogy képzeled.
FÉRJ: Nem szivesen ment bele, ugy-e, hogy velem megismerkedjék?
LEHOTAI: Nem.
FÉRJ: Nem is veszem rossz néven. Ha egyszer nem szoktatok a világ előtt
mutatkozni. Mert nem szoktatok?
LEHOTAI: Nem.
FÉRJ: Pedig a mostani felfogás ilyen dolgokban nagyon liberális.
LEHOTAI: Az.