FÉRJ: És az az ajtó?
LEHOTAI: Az inasom szobája.
FÉRJ: És a folyosó?
LEHOTAI: Kivezet.
FÉRJ: A hátsó lépcsőre?
LEHOTAI: Az mellékes.
FÉRJ: Az nem mellékes és itt semmi sem mellékes. Te nagyon jól tudod,
hogy én nem a te szinésznődet keresem voltaképpen. Te bizonyitékot
igértél és én belenyugodtam abba, hogy bizonyithass. Most idejöttem és
most te begombolkozol és homályos mondatokkal traktálsz.
LEHOTAI: Világosan beszéltem.
FÉRJ: A tények még világosabban beszélnek s ha te nem akarod bemutatni
azt a szinésznőt…
LEHOTAI: Több tiszteletet!
FÉRJ _(gunyosan korrigálja)_:… őnagyságát, akkor a magam részéről ezt a
felét a dolognak el tudnám én is intézni.
LEHOTAI: Mit mondasz? Nem értelek.
FÉRJ: Azt mondom, hogy mielőtt tennék valamit, én magam megyek el hozzá,
hogy megkérdezzem.
LEHOTAI: Azt nem teszed.
FÉRJ: Miért nem?
LEHOTAI: Mert uri ember vagy.
FÉRJ: Beszélj egyenesen és becsületesen. Nem a szinésznő becsületéről
van szó, hanem az enyémről. Az a szinésznő nem jön ide?
LEHOTAI _(hallgat)_.
FÉRJ: Felelj kérlek. Nem jön ide?
LEHOTAI: Nem.
FÉRJ: Hogy mért nem jön, hogy szokott-e idejönni, vagy ha ő nem, akkor
ki szokott, azt megengeded, most már én állapitom meg… mert valaki jár
ide… _(csengetés)_ valaki jár ide, délutánonként, ebben az időtájban.
Mért nem nyitsz ajtót a vendégednek?
LEHOTAI: Megmondtam, hogy nincs itthon az inasom.
FÉRJ: Nekem is magad nyitottál ajtót.