_Kis szünet._
_Tizennegyedik jelenet._
SZENDREI _(néz utána, majd a csengőhöz megy)_: Egy: szobalány; kettő:
szakácsné. _(Csönget; elmegy a csengőtől föl és alá lépked a szobában és
számolja a lépéseit.)_ Egy: szobalány, kettő: szakácsné… ámbár ebből a
szakácsnéból egy is bőven elég. Nem nagyon siet Juliánna asszony. Nem
sok szerencséje van Magdának a cselédeivel. Ezentul én megyek a
helyszerzőhöz.
SZAKÁCSNÉ _(jön, sötéten)_: Tessék!