SZENDREI: Nem nálam? Tehát kegyed is vizsgálat alá veti az én itteni
közjogi helyzetemet?! Hogy miért lakom én itt, a kilences szám alatt,
mikor a gang tulsó oldalán a tizenötös az én lakásom, nem? Mikor maga
meg az öreg szakácsné összeülnek tanácskozni, olyankor, drágám, egyébről
sincs szó, csak arról, hogy mit akarnak itt ezek a szinészék, és főkép,
mit akar itt ez a szinész, aki a művésznőnek senkije-semmije. Mert maguk
tudják…
SZOBALÁNY: Mink nem tudunk semmit.
SZENDREI: Maguk, édesem, mindent tudnak, mert maguknak borzasztó sok van
a fülük mögött, és ami a fülük mögött, az a szájukon és ami a maguk
száján, az mindenki száján. De magukat én innen el fogom távolitani.
Hogy enyhe szóval éljek. El. De el ám!
_Ötödik jelenet._
MAGDA _(az I. ajtón jön be, Szendrei háttal áll neki, a szobalány szembe
vele.)_