_(A szinésznő szalónja, kedves, izléses berendezés. A fenéken tágas hall
vagy ajtó. A baloldali ajtó az ebédlőbe és azon keresztül a konyhába és
a mellékhelyiségek felé visz. A jobbajtó a hálószobába. Az összes ajtók
a szinpadra befelé nyilnak.)_
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
_(Mikor a függöny felmegy, a szobalány az egyik kis szalónasztalra
terit. Teás-csészéket, kistányérokat helyez el rajta, és egy eszcejgos
kosárból kis kést és villát tesz rá épen.)_
_Első jelenet._
SZOBALÁNY _(kikiált, az ebédlőajtó felé)_: Szakácsné! szakácsné!
SZAKÁCSNÉ _(kiált az ebédlőből)_: Na?!
SZOBALÁNY: Szakácsné! szakácsné!
SZAKÁCSNÉ _(bejön a második ajtón)_: Mi baja, szobajány?
SZOBALÁNY: Nekem, hála istennek, nincsen semmi bajom, hanem a kések
megint agyon vannak smirglizve, szakácsné!
SZAKÁCSNÉ: Honnan tudja azt egy szobajány? Ez, gyerekem, se nem puder,
se nem smink…
SZOBALÁNY: Hát mi?
SZAKÁCSNÉ: Eszcejg ez, Katuska, és hogy az eszcejgot hogyan kell ápolni,
azt bizza csak rám a szobajány!
SZOBALÁNY: Jól van, Juliána, csak ápolja az eszcejgot _(leül a
megteritett kis asztal mellé)_.
SZAKÁCSNÉ: Nana, szobajány, ne üljön le az urak asztalához.
SZOBALÁNY: Mér’ ne üljek le, Juliána?
SZAKÁCSNÉ: Mert ha maga leül, akkor én is leülök. _(Leül.)_ Két
személyre tetszett teriteni?
SZOBALÁNY: Kettőre. Biztosan itt lesz a szinész is.
SZAKÁCSNÉ: Hát persze. Mindig itt van.
SZOBALÁNY: Vasárnap, ha délutáni előadás is van, mindig ittragad
vacsorára.
SZAKÁCSNÉ: Pedig a felesége főzi otthon a vacsorát! Átjön a szaga a
gangon. Mondta a kisasszony, hogy itt eszik a szinész?
SZOBALÁNY: Nem. De ezt ki kell találni. Ha az ember szinésznőnél
szolgál, akkor sok mindent ki kell találni.
SZAKÁCSNÉ: Nana, Kata. De nagyra van maga evvel a szinészettel! Nem maga
a szinésznő, hanem a kisasszony!
SZOBALÁNY: Azér’ kell nekem mindent kitalálni. Kit kell beereszteni, kit
nem, kit mingyár’, kit egy fél óra mulva. Kit kell hagyni akármeddig,
kit kell zavarni már öt perc mulva avval, hogy begyövök és mondom: „Itt
a szabóné a sénangléz kabáttal“. De ezek toalett-ügyek, ezeket hiába
magyarázom egy szakácsnénak…
_(Csengetés az előszoba felől.)_
SZAKÁCSNÉ _(kárörömmel)_: Csöngetnek, szobajány.
SZOBALÁNY _(ülve marad)_: A füle cseng, Juliána.
SZAKÁCSNÉ: Ugorjunk csak ajtót nyitni. Arra való a szobajány.
_(Csengetés.)_
SZOBALÁNY _(fölkel)_: A szakácsné meg akkor tisztul a konyhába. Spórhert
mellé, Juliána!
SZAKÁCSNÉ _(megy a II. ajtó felé, de az ajtóban állva marad)_: Ugy, ugy
Kató, csak forgasd a nyelved, ne nyisd az ajtót!
SZOBALÁNY: A kisasszonynak kulcsa van, más meg várhat.
SZAKÁCSNÉ: Még most is csacsogsz, angyalom, még most sem az ajtót
nyitod?
SZOBALÁNY _(kiment az I. ajtón, nyitva hagyta maga mögött, ott kinn
beszél valakihez)_: Nincs, kérem. A művésznő nincs itthon.
_Második jelenet._
LEHOTAI _(befelé jövet, már az ajtóban)_: Igazán nincs?
SZOBALÁNY: _(utána jön, már bent)_: Igazán nincs, kérem. _(A szakácsné
áll a II. ajtóban és hallgatózik. Látni egy kicsit.)_ Senki sincs
itthon, csak én, meg a mindenes.
SZAKÁCSNÉ _(II. becsapja az ajtót)_.
LEHOTAI: De okvetlenül hazajön a művésznő?
SZOBALÁNY: Igenis kérem, mert ma két előadásunk van, délután meg este.
LEHOTAI: Félóra mulva itthon lesz?
SZOBALÁNY: Igenis kérem, de ilyenkor nem igen fogad. Alig egy órája van
az esti előadásig.
LEHOTAI _(a mellényzsebéből egy ötforintost vesz ki)_: Fogja, fiam.
SZOBALÁNY _(a kezében tartja az ötöst, mert nincs zseb a kötényén)_: És
mit mondjak a művésznőnek?
LEHOTAI: Mondja meg fiam… külömben ne mondjon semmit. Visszajövök.
SZOBALÁNY: De akkor egy félórán belül tessék jönni, mert azután igazán
nem lehet. Akkor átöltözik és nagyon siet az esti előadásra.
_Harmadik jelenet._
SZENDREI _(I. ajtón sietve jön be, a kalap a fején)_: Kati, Kati, Kati!
Az előszoba tárva-nyitva! Ide csak ugy be lehet jönni? He?
SZOBALÁNY _(mentegetődzik és azt a kezét, melyikben az ötös van,
hátrakapja)_: Kérem szépen… tetszik tudni…