MAGDA _(elveszi a névjegyet és olvassa)_: Lehotai Emil. Na, most sokat
tudok. Furcsák ezek a civil-emberek.
SZENDREI: Furcsák.
MAGDA: Miért?
SZENDREI: Nem tudom.
MAGDA: Na látja. Azért furcsák, mert ráteszik egy névjegyre a nevüket s
azt hiszik, hogy ezzel már minden felvilágositást megadtak a
személyükről.
SZENDREI: Igen.
MAGDA: Ne helyeseljen. Nem tudja, hogy mit gondolok. Hiszen azt se
tudja, amit maga gondol.
SZENDREI: Igen.
MAGDA: Egy ilyen civil-ember névjegyén annak is rajta kellene állni,
hogy micsoda, hol született, hány éves…
SZENDREI: Mikor halt meg.
MAGDA: És még akkor sem tudna az ember semmit. Különben egyre megy. Nem
fogadom Lehotai urat. _(A szobalányhoz)_. Mondja meg, hogy nagyon
sajnálom, két előadás közt vagyok. Fáradt és ideges. Legyen szerencsém
holnap.