MAGDA _(leül, Szendrei állva marad)_: Szendrei!
SZENDREI _(félénken)_: Parancsoljon velem.
MAGDA _(megfenyegeti az ujjával)_: Szendrei!
SZENDREI _(alázatosan)_: Magduska!
MAGDA: Szendrei… maga megint olyan szerepet játszott, amit senkisem
osztott ki magának.