PAULA: Itthon van, de átment mihozzánk, nagyon izgatott volt, mikor a
kegyelmes asszony jött. Már szóltam Magdának, de nem akarja a báró urat
sem fogadni.
LEHOTAI: Nem akar fogadni?
PAULA: De azért tessék csak maradni. Szólok még egyszer. Azt hiszem,
Magda még nem tudja, mit akar _(kimegy)_.
LEHOTAI _(egyedül marad)_: Megbánta volna?
_Tizenkettedik jelenet._
SZOBALÁNY _(néhány cserép cikláment hoz)_: Hála istennek, ez is itt van.
Ezek is szépek. Tessék megengedni, méltóságos ur, hogy addig szétrakjam
a szobában. A nagyságám még megharagudna, hogy megjött a virágja, de
kinthagytam a konyhában.
LEHOTAI: Hogy hijják magát, fiam?
SZOBALEÁNY: Katinka a nevem, kezét csókolom.
LEHOTAI: Akkor idefigyeljen, Katinka. Biztos, hogy ez a virág már
megjött a boltból? _(egy huszkoronást vesz ki)_ Vigye ki szépen ezt a
virágot.
SZOBALÁNY: Hát beviszem az ebédlőbe, kérem szépen. Csak a cserepeket?
LEHOTAI: Nem. Az egészet. A kosarakat is.
SZOBALÁNY _(bemegy az ebédlőbe)_: Ideteszem a paraván mögé.
LEHOTAI: Itt a két kosár is. Igy.
SZOBALÁNY _(kikiált)_: De itt is meglátja a kisasszony később.
LEHOTAI: Később? az nem baj. Rakja le.
SZOBALÁNY _(kikiált)_: Kérem szépen, leesnek a virágok!
LEHOTAI _(bemegy, közben ezt mondja)_: Várjon fiam, segitek. _(Behuzza
maga után az ajtót)_.
_Tizenharmadik jelenet._
PAULA _(benyit, visszaszól Magdának, aki utána jön)_: Nincs már itt.
MAGDA _(bejön, kis selyemköpeny van rajta, ahogy a nők a szomszédba át
szoktak menni)_: Megsértődött, elment.
LEHOTAI _(kijön a szobából, egyszerüen)_: Kezét csókolom.
PAULA: Itt van. Meggyötörheted _(szerényen kimegy)_.