FÉRJ: Nyisd ki, egy-kettő!
LEHOTAI: Azt az ajtót nem, hanem a másikat és kutyakorbácscsal
hajszollak ki rajta.
FÉRJ _(rekedten)_: Nem?
LEHOTAI: Nem!
FÉRJ: _(revolvert vesz ki.)_ Akkor majd beszél ez a Browning… ez nem
játék. Igy majd kinyitod. _(Lehotai hátrál, ledönti a kis asztali
lámpát, sötét van a szobában.)_
LEHOTAI: Hát botrányt akarsz mindenáron?
FÉRJ: Keresztüllőlek… mint egy kutyát. Az még nem botrány. _(Közvetlenül
az ajtó előtt vannak és pedig ugy, hogy a férj Lehotai mellének tartja a
revolvert. A férj van az ajtónak ama szárnya előtt, amely nyilik, az
ajtó felrándul, a nő felfelé üti a férj kezét. Revolverdörrenés.)_
MAGDA _(sikit)_: Emil!
JÁNOS _(berohan a II. ajtón, a fal mellett gyorsan eltapogatódzik az I.
ajtóig, felgyujtja a középcsillárt, remegve áll és nézi a csoportot a
másik ajtónál)_.
LEHOTAI _(lihegve)_: Magda!
MAGDA: Mi történt? Megsebesült?
LEHOTAI: Dehogy, dehogy.
JÁNOS _(el az előszobaajtón át)_.
FÉRJ: Megbocsát… kisasszony… _(Lehotaihoz.)_ Kérlek szépen… állok
rendelkezésedre. _(Kimegy az I. ajtón.)_
LEHOTAI: Magda!?… hát maga az?… maga jött vissza?
MAGDA: Én… Visszajöttem. Most itt maradok. _(Átfonja a férfi nyakát és
megcsókolja.)_
LEHOTAI _(kibontakozik; pauza)_: Nem, Magda!… _(kiált:)_ János!
JÁNOS _(bejön)_.
LEHOTAI: Lekiséred a kisasszonyt a lépcsőn az autóig… _(nagyon
udvariasan és mélyen meghajtja magát.)_
MAGDA: Emil?
LEHOTAI: Vigyázok magára.
MAGDA _(kábultan megy az ajtó felé)_.
LEHOTAI _(egyedül marad, a kandallóhoz megy, leül, arcát abba a párnába
temeti, amin Magda feje a nagy jelenetben nyugodott)_.
_(Függöny.)_