SZAKÁCSNÉ: No no. Ellépek én innen.
SZOBALÁNY: Sir majd a kapufélfa.
SZAKÁCSNÉ: Nem tetszik nekem ami itt van. A nagyságos Szendrei ur! Mit
akar az itt?
SZOBALÁNY: Azt ő tudja.
SZAKÁCSNÉ: Én is tudom… Nem nagy kunszt tudni azt… Férfi mindig csak
egyet akar… de meg a felesége is… azért megreped a szivem.
SZOBALÁNY: Gyönge szive van magának.
SZAKÁCSNÉ: Ahogy ezek itt ki-be járnak, minthogy ha ajtó se volna a
lakáson. De nem azér jöttem be.
SZOBALÁNY: Hát?
SZAKÁCSNÉ: Itt voltak a virágos boltbul.
SZOBALÁNY: Na?
SZAKÁCSNÉ: Azt mondja az a kifutó lány, hogy most nincs nékik az a
cékla-virág. De közbe majd hozatnak a nagycsarnokbul.
SZOBALÁNY: Jó, majd leszaladok mindjárt.
SZAKÁCSNÉ: Aztán csak maradjon el egy órahosszat, hogy nekem kelljen az
ajtót nyitogatni.
SZOBALÁNY: Nem törik le a keze.
SZAKÁCSNÉ: Itt van a portás. A szinháztul. A kisasszonynyal akar
beszélni.
_Második jelenet._