MAGDA: Ha láttál valamit, akkor hallgass, légy férfi.
SZENDREI: Igen… mindnyájan férfiak vagyunk.
MAGDA: Csak nem igaz, hogy te ezt az asszonyt nem szereted?
SZENDREI: Persze, hogy nem igaz. Ki mondta, hogy nem szeretem? Ki az a
gazember, aki azt mondta?
MAGDA: És ha okvetlenül házasodni akarsz, adok neked egy jó tanácsot.
Vedd el a feleségedet.
SZENDREI _(elképed és kinyitja a száját, de nem tud szólni)_.
PAULA: Jaj ne mondd, Magduskám, csak ezt ne!
MAGDA: Igen, igen. Vedd el a feleségedet, szépen, szabályosan, ahogy
tisztességes emberhez illik…
SZENDREI _(némi szünet után)_: Ezt is tudod?
MAGDA: Tudom.
SZENDREI _(Paulára néz)_.
MAGDA: És nehogy az asszonyt egy szóval is megbántsd emiatt, hogy
megtudtam… Most erigy haza nyugodtan és szeresd a Paulát. Jó?
SZENDREI _(sóhajt)_: Jó.
MAGDA: Csak akkor gyere, mikor… különben most egyáltalán ne gyere. Jó?