Játék a
Játék a kastélyban
作者：Molnár, Ferenc, 1878-1952
体例：题 章数：89
字数：89,133 来源：Project Gutenberg
版本与结构
- 来源版本
- 本站收录 1 个来源：Project Gutenberg（89,133 字）。
- 分章依据
- 按「题」标记切分为 89 题（Gutenberg 卷册标记）。
- 篇幅分布
- 平均每题 1,001 字。
- 原文溯源
cache/epub/73813/pg73813.txt（Project Gutenberg）
章节目录
共 89 题- JÁTÉK A KASTÉLYBAN
- ANEKDOTA HÁROM FELVONÁSBAN
- ÍRTA
- MOLNÁR FERENC
- BUDAPEST
- FRANKLIN-TÁRSULAT
- KIADÁSA
- JÁTÉK A KASTÉLYBAN
- SZEMÉLYEK
- ELSŐ FELVONÁS.
- Gál és Turai _egyszerre_. Ez a fiatal úr pedig…
- Turai. Nem olyan nehéz az, hidd el. Nézd kérlek: az egész dolog…
- Ádám. Reggel ötkor, négyszáz kilométer, valamit a fejeddel…
- Lakáj. Csak mert azt tetszett mondani, a végén meg tetszik mondani…
- Lakáj _felfigyel_. Pardon, nagyságos uram! _Felemeli az ujját._
- Ádám. Istenem! _Az asztalra borul._
- Turai. Elég volt ebből a károgásból. Most kérlek, azonnal…
- Annie. Jóéjszakát, te csacsi. _Szünet, majd ajtócsapódást hallani._
- Turai. Na végre. Jóéjszakát. _Leül._
- Gál. Dehogy. Rosszabb. A kottát. És azt mondja: «Megölöm!»
- Gál. Azt nem tudom. – De hát…
- Gál. Tegnap még milyen szépek voltak…
- FÜGGÖNY.
- MÁSODIK FELVONÁS.
- Turai. Akkor nem kell. _Visszaadja az újságot._
- Lakáj. Csak mert azt tetszett mondani, hogy sokáig élek…
- Lakáj. Kitűnő, nagyságos uram. _Indul._
- Turai. Vegyen magára valami pongyolát
- Turai. Jóreggelt. _Bezárja az ajtót._
- Annie _eltakarja az arcát._
- Annie. Hát ha ő most idejön…
- Turai. Csak maradjon itt. _Kinyitja kulccsal a bejáratajtót._
- Turai. Ő itt. _Bezárja az ajtót._
- Almády _Anniehoz_. Kérem bocsásson meg… de egy kicsit ideges vagyok…
- Almády _agresszíven_. Én egy és mindenkorra kikérem magamnak, hogy…
- Almády. Reggel mindig. _Iszik._
- Almády _megint a falat nézi._
- Turai. Abban a szobában ott, tegnap éjszaka az történt, hogy…
- Turai. Hol? _Az íróasztalhoz lép._ Itt! _A papírcsomóra mutat._
- Almády. Köszönöm. _Kezet akar vele szorítani._
- Annie. Mondja…
- Annie _a telefonba_. Halló! Ki beszél? Titkár úr? _Turaira néz._
- Almády. Az én helyzetemben…
- Annie. Melyiket? _Almády is belenéz a kéziratba._
- Almády _olvas_. «De te kihasználtál és kifacsartál mint egy citromot.»
- Annie. De hiszen én…
- Almády. Igen. És még milyen illatos volt!…
- Annie. De kérem, én…
- Ádám _belép. Szünet. Némán megy el mellettük._
- Ádám _izgatottan lép hozzá._
- Gál _enni kezd._
- Ádám. Igazad van. _Letörli a könnyeit._
- Ádám. Úgy. Itt a szavam. _Kezét nyujtja._
- Ádám. Igen. _Elfordul, letörli a könnyét._
- Gál. Dehogy. Fogadni mernék, hogy ő megint…
- Turai. Megnyerted a fogadást. Megint más probléma érdekel…
- Gál. De hát ez már aztán…
- Gál _szintén odarohan izgatottan_. Na! Csak nem komolyan…
- Gál _kíváncsian_. Igen…
- Annie _ijedten_. De hát az Istenért…
- Ádám _nyugtalanul_. De hát mi az?…
- FÜGGÖNY.
- HARMADIK FELVONÁS.
- Lakáj. Igenis titkár úr. _Leteszi a tálcát._
- Lakáj: Oui, Monsieur le Secrétaire. _Kimegy._
- Annie. Itt a darab. _Átadja a kéziratot._
- Titkár _súg neki_. «Csinosan bútorozott szalon.»
- Titkár. Nahát ez érdekes. _Bután bámul a füzetbe._
- Ádám _súgva_. «Ah milyen édeskés…»
- Ádám _súg_. «Ah de mit csináljak…»
- Ádám _súg_. Lépések…
- Ádám _súgva_. «Na mi az, miért oly feldúlt…»
- Ádám _súg_. «Maurice du Veyrier…»
- Ádám _súgva_. «Ön engem megcsal asszonyom!»
- Ádám _súg_. «… én hiszékeny vagyok, engem könnyű becsapni…»
- Turai _fagyosan_… vezető úton…
- Almády _olvas_. «Édes kutyukám! Ma reggel az én rozoga öreg grófom…»
- Gál. _Turaihoz, halkan, de nagyon izgatottan._ Kérlek szépen…
- Turai. Hát gyerünk kérem tovább. Hol hagytuk el? «Most el akarsz dobni.»
- Turai. A nő azt mondja: «Azt a szép klasszikus fejedet.»
- Turai. Folytassuk! «Könyörgöm, ne térdelj.»
- Turai _súg_. «Az én életemben férfi…»
- Almády _a barackra rohan_. Ah! Végre! _Beleharap a barackba._
- Ádám. Bocsánat, egy pillanatra. _Rettenetes erővel csókolja meg._
- Almády _könnyekkel a hangjában_. Nem! _Vadul néz Turaira._
- Almády. Tulajdonképpen még hadnagy is egy kissé…
- FÜGGÖNY.
- MEGJEGYZÉS.
- MOLNÁR FERENC SZÍNMŰVEI: