Titkár. Nyolc órára mondták a próbát és még senki sincs itt. Hány óra
magánál kedves Devornié?
Lakáj. Pont nyolc.
Titkár. A vacsorát pontosan kezdik?
Lakáj. Pont kilenckor. A neuf heures, précises.
Titkár. Merci.
Lakáj. Pas de quoi, Monsieur le Secrétaire.
Almády _belép frakkban_.
Titkár. Ah, van szerencsém. Ez aztán a pontosság, művész úr. Pont nyolc.
Almády _rosszkedvűen_. Jóestét.
Titkár. Művész úr az első a porondon.
Almády. Mindjárt jönnek a többiek is. Most lettek készen az
átöltözéssel.
Titkár. Csodás volt ma a vadászat. Remekül sikerült! Művész úr bizonyára
szintén nagyon élvezte.
Almády _gőgösen_. Én nem vadásztam.
Titkár. Ah! Hát hol volt?
Almády. A szobámban. Írtam.
Titkár. Szabadna kérdeznem, mit méltóztatott írni?
Almády. Nem szabadna kérdeznie. _Hogy másról beszéljen._ Összesen egy
óra időnk van a próbára. A hangverseny rögtön vacsora után kezdődik?
Titkár. Feketekávé után.
Almády. És a mi számunk?
Titkár. Az utolsó. Pièce de résistance. _A fotelekre mutat._ És ez itt a
próbaszínpad. A művésznő azt mondta, hogy ehhez a darabhoz nem kell más,
mint két díszes fotel és egy díszes asztalka. _Állítgatja a bútorokat._
A stílus: tizenötödik Lajos. Ez megfelel?
Almády. Nekem bármelyik Lajos megfelel.
Titkár. Engedjen meg egy kérdést, művész uram. Mondja: miért nincs
tizenhetedik Lajos? Van egy tizenhatodik Lajos és egy tizennyolcadik
Lajos. Miért nincs tizenhetedik?
Almády. Kérdezze meg egy bútorkereskedőtől.
Titkár. Már megkérdeztem. De azok csak a tizenhatodikig tudják. Onnan
kezdve sejtelmük sincs a többiről. _Homlokát törölgetve._ Nagyon
izgatott vagyok, művész úr.
Almády. Miért?
Titkár. Hát ez az ünnepség ma, hangverseny, tánc! Az egész felelősség az
enyém. Mindig én rendezem a gróf úrnak ezeket az estélyeit! Titkárnak
már ez a sorsa. Én itt rendező vagyok, díszletmester, súgó, kottalapozó,
hölgykísérő, virágátnyujtó… sőt én vagyok a klakkvezér is, minden én
vagyok. Rajongok a művészetért, művész uram! _A lakájhoz, akit rajtakap
a vigyorgáson._ Ön eltávozhatik, Devornié.