Turai _erélyesen_. Csend. – Citrom.
Almády _némán_ leül.
Turai. Mondtam, hogy le fog ülni. _Kis szünet._ Térjünk gyorsan a
tárgyra. Nincs idő. Én ezt rendbe akarom hozni.
Almády _a falat nézi_.
Turai. Úgy van. Vékony, mint a papír.
Almády _feláll_. Mint gentleman, kérem a becsületszavát, a
diszkrécióját.
Turai. Üljön le.
Almády _leül, kíváncsian, félve_. Mi az? Még jön valami?
Turai. Még jön. Ül?
Almády. Igen.
Turai. Hát nem csak én hallottam mindent. A vőlegény is hallotta. Ő is
itt volt a szobában.
Annie _fojtottan felzokog_.
Almády _rekedten_. Kérek egy cognacot.
Turai _miközben tölt neki_. Reggel?