_Díszes vendégszoba egy nagyon szép tengerparti kastélyban. Balról és
jobbról ajtó. A színpad közepén garnitura: kanapé, asztal, két
karosszék. Hátul nagy ablak. Csillagos északa. A színpadon sötétség van.
Mikor a függöny felgördül, a baloldali bejáratajtó felől hangos
férfibeszélgetés hallatszik. Nyílik a bejáratajtó és három smokingos úr
lép be a szobába. Az egyik rögtön felcsavarja a villanyt. Némán mennek a
középre, ott az asztal köré állnak. Mind a három rágyujt. Aztán
egyszerre ülnek le. Gál a baloldali, Turai a jobboldali karosszékbe.
Ádám középütt, a kanapéra. Igen nagy, majdnem kínos szünet. Füstfelhők.
Kényelmes terpeszkedés. Csend. Aztán:_
Gál. Min gondolkozol olyan nagyon mélyen?
Turai. Azon gondolkozom, hogy tulajdonképpen milyen nehéz egy
színdarabot elkezdeni. Mindjárt a darab legelején mikor elkezdődik,
bemutatni a főszereplőket.
Ádám. Az nehéz is lehet.
Turai. De még milyen nehéz. Elkezdődik az előadás. A nézőtér
elcsendesedik. Színészek lépnek be a színpadra és kezdődik a kínlódás.
Eltart egy örökkévalóságig, néha pláne egy egész negyedóráig, amíg a
publikum megtudja, hogy melyik kicsoda és mit akar.
Gál. Érdekes a te agyvelőd. Egy pillanatra sem tudod elfelejteni a
mesterségedet.
Turai. Azt nem is lehet.
Gál. Nem múlik el egy félóra, hogy ne beszélnél színházról,
színészekről, darabokról. Más is van a világon.
Turai. Nincs más. Drámaíró vagyok és ez nagy átok. Már Alphonse Daudet
megírta az emlékirataiban, hogy mikor az apja meghalt, arra gondolt,
micsoda hatásos jelenet volna ez a színpadon.
Gál. Jó, azért ennyire mégsem lehet az ember rabszolgája a
mesterségének.
Turai. Aki nem lehet ura, az rabszolgája. Középút nincs. Hidd el az nem
tréfa: egy darabot jól elkezdeni! Ez egyike a legnehezebb
színpadtechnikai problémáknak. Gyorsan mutatni be a figurákat. Vegyük
például itt ezt a képet: mi hárman. Három smokingos úr. Ha nem ennek a
nagyúri kastélynak ebbe a szobájába lépnénk be, hanem egy színpadra, épp
mikor egy darab kezdődik. Egy csomó érdektelen dolgot kellene
össze-vissza beszélnünk, amíg kiderülne, hogy kik vagyunk. Hát nem volna
sokkal egyszerűbb a dolgot úgy kezdeni, hogy előállunk és bemutatkozunk?
_Feláll_. Jó estét. Mi hárman itt ebben a kastélyban vendégek vagyunk,
most az ebédlőből jövünk, kitűnően vacsoráztunk, megittunk két üveg
pezsgőt. Az én nevem Turai Sándor, színműíró vagyok, harminc év óta írok
darabokat, ebből élek. Pont. Most te.
Gál _feláll_. Nevem Gál, szintén színműíró vagyok, ugyancsak darabokat
írok még pedig kivétel nélkül mindig ennek az itt jelenlevő úrnak a
társaságában. Mi ketten híres darabíró-firma vagyunk. Minden jó bohózat
és operettszöveg színlapján ez áll: írta Gál és Turai. Természetesen
szintén ebből élek.