Almády _előrejön_. Mi az?
Annie. A titkár úr nem tud súgni.
Ádám _elveszi tőle a füzetet_. Adja ide. Majd én súgok. Tessék kezdeni.
Annie és Almády _egyszerre_. Nem! Nem!
Annie. Maga ne súgjon.
Ádám. Miért?
Annie. Mert nem akarom.
Ádám. Miért nem akarja?
Titkár _sértődötten, gúnyosan_. Úgylátszik, ez megalázó foglalkozás.
Tessék csak visszaadni nekem.
Ádám. Nem, kérem, maga idegessé teszi őket.
Titkár. Én teszem idegessé őket? Ők tesznek idegessé engem.
Ádám. Na nyugodjék meg kérem. Majd én súgok most itt a próbán, maga
figyelje meg, hogy hogy kell csinálni, aztán este az előadáson majd maga
súg. Jó?
Titkár _mélyen megsértve_. Kérem.
Annie _a titkárhoz_. Most megsértődik?
Titkár. Én mindig, kérem. De utána rögtön kibékülök. Titkár vagyok.
Annie. Akkor kezdjük. _Almádyhoz_. Menjen ki, kérem. A grófné a fotelben
ül és olvas. _Veszi a könyvet._
_Csend. Almády elbújik._