Turai. Kérem! _Hallgatást parancsoló mozdulatot tesz. Halotti csend._
Amit én most itt végre ki fogok mondani, az valószínűleg mindnyájunk,
mind az ötünk élete további folyására döntő jelentőségű lesz. De hát
most már el vagyok szánva! _Ünnepélyesen_. Kedves Annie! Én önt ezennel…
_Abbahagyja. Halotti csend. Aztán nagyon egyszerűen, Gálhoz._ Ez csak
érdekes pillanat?
Gál _nagyon izgatottan_. Igen. Nos?
Turai _nagyon egyszerűen_. Hát… most menjen le a függöny! _mosolyogva
nyujtja karját Annienak_… tudniillik felvonásvégekről vitatkoztunk…
_lassan a bejáratajtó felé vezeti Anniet, mialatt a megrémült társaság
fellélegzik_… hogy hogyan kell a legegyszerűbb eszközökkel érdekes
felvonásvéget csinálni… ez tudniillik kérem… _a függöny legördül,
miközben tovább beszélve kivonulnak_.
Gál _égnek emelt kezekkel_. Ez már mánia nála… Színház!
Almády. Micsoda agyvelő!