Annie _fuldokolva_. Te! Te! Hisz ez botrány!
Ádám. Bánom is én! _Újabb csók._ Annie! Nem csak hogy maga istenien
játssza, hanem nézetem szerint ez a világon a legjobb darabok egyike.
_Turaira mutat._ Ha meg is fog ölni ez az öreg smokk, én odaadom az
egész Shakespeare-t ezért a kis darabért! _Megöleli Anniet._
Gál. Én ezt a darabot nagyon elavultnak találom. Mikor írhatta ezt
Sardou?
Turai. Én eddig nem is ismertem. _Almádyhoz_. Mondja művész úr, miféle
darabja ez Sardounak?
Almády. Ha nem csalódom, ez az utolsó műve.
Gál. Nagyon öreg lehetett mikor ezt írta. Ilyen gyenge dolgot már csak
röviddel a halála előtt írhatott.
Turai. Vagy röviddel a halála után. _Anniehoz_. Még csak pár kis
rendezői megjegyzésem volna a maga számára.
Annie. Igen, igen, azt nagy köszönettel venném. _Gálhoz és Ádámhoz._
Menjetek csak, én mindjárt jövök!
Gál _miközben kifelé megy_. Én nem értem, hogyan kereshet ki egy
hősszerelmes ilyen trotli-szerepet magának. Ez már valóságos
mazochizmus. _El Ádámmal._
Turai _az oldaltálló Almádyhoz_. Maga sír?