Turai. Most menj és bízz rám mindent. Átveszem a kommandót. «Hagyj
magamra» – mint darabjainkban mondják. «Az éj tanácsot hoz». Bízzál
bennem. És főleg arra alapítsd bizalmadat, hogy amint te nem segítesz
nekem, rögtön megtalálom a megoldását a legnehezebb helyzetnek is.
Gál. Fogadd szívből jövő forró köszönetemet.
Turai. Nincs miért.
Gál. Jóéjszakát.
Turai. Jóéjszakát. Korán reggel legyen szerencsém. Addig ne mozdulj a
fiú mellől. Ez szigorú utasításom. Volt szerencsém.
_Gál fejcsóválva elmegy, Turai gondolkozik._ _Kopogtatás._
Turai. Szabad!
Lakáj _pezsgővel, poharakkal, belép_. A pezsgőt hozom, nagyságos uram.
Turai. Micsoda pezsgőt?
Lakáj. Mumm, Cordon Rouge, ahogy mondani tetszett.
Turai. Ja úgy. – Igen. – Na az régen volt. – Az nagyon régen volt. Azóta
nagyot változott a világ. – Na mindegy. Pezsgőt vissza még életemben nem
küldtem. Tegye le.
Lakáj. Elég lesz négy pohár?
Turai _kommandirozva_. Három vissza. Egy itt marad. _Lakáj egy poharat
az asztalra tesz. Szünet. Turai bámulja a lakájt._
Lakáj _szerényen_. Látom a szemén, nagyságos uram, hogy a nevemen
gondolkozik.
Turai. Úgy van.
Lakáj. Dvornicsek.
Turai. Persze. – Hát Dvornicsek, elmehet aludni.
Lakáj. A reggelit mikor parancsolja?
Turai. Most hány óra?
Lakáj. Negyednégy. Már virrad.
Turai. Hát mondjuk… úgy hét óra körül… Különben majd csengetek.
Lakáj. És mit méltóztatik parancsolni reggelire?
Turai. Hát… lehet egy kis sonka, tojás, hideg csirke, valami hal,
roastbeef… szalámi, nyelv, szardinia, szalonna… sajt, vaj, tej, méz,
jam… rozskenyér, cognac… és tea.
Lakáj. Citrommal?
Turai _felkiált_. Nem! _Halkan_. Nem – Rummal.
Lakáj. Rendben lesz minden.
Turai. Mondja, tulajdonképpen mikor alszik maga?
Lakáj. Télen, nagyságos uram.
Turai. És nyáron?
Lakáj. Soha.
_Szünet._
Turai _a lakájra néz_. Mit akar?
Lakáj. Nincs több kérdés nagyságos uram?
Turai. Nincs.
Lakáj. Mert én szívesen felelek, nagyságos uram, mindenre, amire csak
tetszik. Imádom az ilyen vendéget, aki nem a szolgát nézi bennem, hanem
az embert. Tessék még kérdezni. Olyan jól esik.
Turai. Köszönöm. Mára már éppen eleget tudok. Szeretnék sokkal
kevesebbet tudni.
Lakáj. Akkor nyugodalmas jóéjszakát kívánok, kedves, jó nagyságos uram.
Turai. Várjon csak Dvornicsek. Hol van itt levélpapir? Meg
táviratblankettákra is volna szükségem. Toll, tinta?
Lakáj. A könyvtárban mindenféle írószer van nagyságos uram, de ide is
hozhatom…
Turai. Nem! De várjon… ez jó eszme. Majd a könyvtárban írom meg a
leveleimet. Ott senkise zavar.
Lakáj _indul_. Majd felgyujtom a villanyt, nagyságos uram.
Turai. Állj! _A pezsgőre mutat._ Ez itt… velem jöhet.
Lakáj _veszi a vödröt és a poharat_.
Turai. Csak menjen előre, édes fiam.
Lakáj. Nagyon szépen köszönöm, kedves, jó nagyságos uram. _Kimegy_.
Turai _az asztalnál még cigarettára gyujt, aztán ránéz Annie szobájának
falára. Aztán gyorsan kimegy_.