Turai _mutatja_. Ezt a retteneteset… amit már hallottunk az éjjel… itt
van…
Annie _nézi_. Érdekes, én már alig emlékszem rá.
Turai. De én igen. És a vőlegénye se fogja elfelejteni.
Annie _olvassa_. «Szeretlek… szeretlek, mint egy felhőkarcoló a felhőt,
amely felette lebeg»… _Almády szégyenkezve fordul el_… «Csaló vagy, ezek
frázisok»…