Turai _türelmetlenséget színlelve_. Mi az?
Gál. Kérlek egy pillanatra. _Anniehoz és Almádyhoz._ Bocsánat egy
pillanatra, de okvetlenül mondanom kell neki valamit. _Turaihoz_. Te…
Hallod te, amit ezek játszanak?
Turai. Hát hogyne.
Gál _remegve az izgalomtól_. Hát akkor… nem emlékszel te ezekre a
mondatokra?
Turai. Érdekes. Most hogy mondod… tényleg… én is észrevettem valamit,
csak nem akartam szólni.
Gál _Ádámhoz, izgatottan_. Gyere ide. _Turaihoz_. Te… ez a szöveg
szórul-szóra ugyanaz, amit mi éjjel a falon keresztül hallottunk.
Turai _a füzetbe néz_. Tényleg… Hát te… hát ez fantasztikus!
Gál _izgatottan_. Menj, folytasd… mert még észrevesznek valamit. Halljuk
tovább.
_Turai visszamegy, Gál karonfogja a szintén nagyon izgatott Ádámot s
mindketten feszülten figyelnek._