Turai. Nos?
Gál. Most jut csak eszembe. Miért nem kérdezzük ezt mind meg tőle? _A
szomszéd szoba felé mutat._ Nekem az a nézetem, hogy fel kellene
költeni.
Turai. Miért?
Gál. Meg kellene neki mondani, hogy mi történt. Hátha tud tanácsot adni.
A nők ilyenkor a legmeglepőbb megoldásokat tudják. Költsük fel.
Turai. Isten ments. A nők csak akkor nagyok, amikor tagadni lehet. Ez
itt most nem ér semmit. A saját szavait nem tagadhatja le. Se azt a vad
érzéki támadást, amely ellen olyan gyengén védekezett. Még szép tőle,
hogy a harapást megtiltotta. Mit lehet itt letagadni?
Gál. Van nekik más is. Térdrerogyás, elájulás, sírógörcs, nevetőgörcs,
merevgörcs, egyáltalán: görcs.
Turai. Görcs, az jó minekünk. Öregeknek. Negyven éven túl, pláne
színháznál, örül az ember, ha ilyen jó alkalom nyílik a megbocsátásra.
De ez a fiú huszonöt éves és semmi köze a színházhoz. Reménytelen.
Gál. Vagyis nincs megoldás.
Turai. Mindenre van megoldás, csak meg kell találni.
Gál. Te, ez nagyszerű. Ez direkt egy aforizma.
Turai. Írd fel, mindenesetre. És most a fődolog: gyengéden és nagyon
okosan bánni a fiúval. Ülj az ágya mellett, amíg elalszik.
Gál. Ez nem alszik máma.
Turai. Akkor adj neki altatószert. Holnapig ki kell pihennie magát. Az ő
lelki nyugalma nekünk…
Gál. Sikerünk, üzletünk.
Turai. Csunya szavak.