Titkár _büszkén_. Jól rendeztem el a próbaszínpadot?
Annie. Elragadóan. _Ádámhoz_. Most megint rosszkedvű.
Ádám. Szó sincs róla. Bocsásson meg, de mint már mondtam, rettenetesen
kifárasztott ez az autóutazás. Nem gyerekjáték: Bécsből egy túrában ide
le a Földközi-tengerhez. Az éjjel nem tudtam aludni… a kimerültségtől.
Fáradt vagyok, ez az egész. Higyje el. _A titkár idegeskedik._ Na
kezdjük, nézze, a titkár úr már türelmetlen.
Annie _a titkárhoz_. Na mi az?
Titkár. Nagyon izgatott vagyok, művésznő.
Annie. Maga? Miért?
Titkár. Mert titkár vagyok.
Annie. Hát csak nyugalom, kérem. Úgyis olyan nehéz a dolgunk. És én
nagyon ideges vagyok. _Ádámhoz, aki leült._ Mi az? Maga jelen akar lenni
a próbán?
Ádám. Igen.
Annie _nagy zavarban_. Ugyan kérem… ez untatni fogja. Egy ostoba kis
francia darab. Elég, ha majd vacsora után hallja.
Ádám. Meg kellett ígérnem Turainak, hogy itt maradok és segítek
maguknak, amíg ő jön. És én mindig szentül megtartom, amit nekik ígérek.
Annie. Jó. Ahogy akarja. _Nagyon idegesen._ Hát kezdjük, kérem. Hol
vannak a kellékek?
Titkár. Minden megvan. _A tálcára mutat._ Ahol én vagyok a kellékes! Egy
könyv, két levél és egy őszibarack.
Annie _elveszi a könyvet és a levelet_. A többi a magáé, Almády.
Almády _zsebredugja a barackot és a másik levelet_.
Annie. És most gyerünk, kezdjük el a főpróbát. A grófné, az én vagyok…
Egyedül van a színpadon. Fotelben ülök és regényt olvasok. _Leül_. Maga
nincs bent, Almády, csak később jön.
Almády _hátramegy, elbújik valahol_.
Titkár. Mehet?
Annie. Ne kérdezzen annyit! Mehet!