Gál _evés közben_. Gyere ide fiam. Én már tudok nyelni. Gyere ide
szépen. Most majd neked is megjön az étvágyad. Meglátod. _Eszik.
Turaihoz, aki mellette áll, halkan._ Borzasztóan szenved. Ez így nem fog
menni.
Turai. Meg kell próbálni.
Gál. Gyere fiam… egyél valami könnyűt… ilyen esetekben hideg csirke
nagyon ajánlatos. Nézd ezt a szép fehér mellet.
Ádám _mosolyogva ül le_. Ne beszélj szép fehér mellről… így nagyon nehéz
lesz a felejtés.
Gál. Jó. Hát nézd ezt a szép, nagy vastag lábát. Egy kis forró tea…
cognackal?
Ádám. Köszönöm.
Gál _Turaihoz, aki tőle távol gondolatokba merülve áll_. Na és te?
Ádám. Mi az? Most te lettél szomorú, mikor én végre vidám vagyok?