Lakáj _a tálcára mutat_. Tea, tej, rum, tojás, sonka, csirke, roastbeef,
lazac, szalámi, nyelv, szalonna, szardinia, sajt, vaj, méz, jam,
rozskenyér, cognac, mustár, só, paprika és citrom.
Turai _dühösen dobja ki az ablakon a citromot_. Mit bámul? Én utálom ezt
a gyümölcsöt. Egyébként rendben van a reggeli. Hogy lehet, hogy semmit
nem felejtett el?
Lakáj. Mert a nagyságos urat szeretem. A szívemet tettem ebbe a
reggelibe.
Turai. Köszönöm szépen. _A teával foglalatoskodva_. Ez jól esik.
Lakáj. Nagyságos úr nem aludhatott valami sokat.
Turai. Nem.
Lakáj. Én se. Én ilyenkor szoktam ledűlni egy kicsit.
Turai _a teánál_. Szóval mégis alszik.
Lakáj. Egy-két órát. Ezért szeretek nyáron tengernél szolgálni. Ott
mindenki délben kel fel. Hegyvidéken nagyon rossz.
Turai. Ott korán kelnek?
Lakáj. Öt órakor. Meg még korábban is. Mert mind a hegyek közé másznak
nagy botokkal. Ott viszont este kilenckor mindenki alszik.
Turai. Megint tanultam valamit.
_Szünet. Turai teát iszik._
Lakáj. Nagyságos uram, igazán borzasztó, hogy nagyságos uram nem vigyáz
nagyságos uram egészségére.
Turai. Én? Az egészségemre?
Lakáj. Igen. A könyvtárban, a hamutartóban, legalább ötven
cigarettavéget találtam.
Turai. Ez tévedés. Pontosan harminchét volt.
Lakáj. Az is sok.
Turai. Maga mennyit szív?
Lakáj. Tizenötöt.
Turai. Sokáig fog élni.
Lakáj. Köszönöm, tanár úr.
Turai. Nem vagyok tanár.