Életemből (I.
章节目录
共 29 段- Megelőzte mind a két vértanúját a népszabadságnak a közöttün
- És ime, újra élünk. Nemzetünk ismét úr saját hazájában, nyel
- Másnap megérkezik hozzá Szemere: fölkeresi őt; a vezér a min
- Ez utolsó estén családapák leveleket írtak otthon levő szere
- Azokról az évekről fogok megemlékezni, a miket se költő, se
- S a mi a fényüzésnek legfőbb és örök tárgya marad: a női szé
- A nagy eszme nagy áldozatokat követelt. Sokat vesztettünk vé
- S midőn néha egy-egy polgára e kis népnek eljátszsza azt a j
- Csak a főétekfogó mester ő excellentiája volt még a teremben
- Mert azt csakugyan egy negyedszázad látja egyszer, mikor a H
- Ez úgy történt, hogy lakott a külföldön egy magyar születésű
- S itt következik a kicsiny dolgokban nagyszerű s a rettenete
- Most egy katastrophánál kell megállnom, mely társaságunkat s
- Magam is tudnék a hamisításról egyet-mást bevallani. Két nov
- Mert a milyen zsarnoka tudott lenni az érzelmeinek, olyan ra
- Hát még azután a fizetés! volt neki huszonnyolcz bankó forin
- A bankár derék, finom úr volt és a mellett művelt, olvasott
- Egyszer az én kis Gyuri pajtásom is meglátogatott engem az é
- A százházon túl, paradicsomtermő kertektől környékezve, egy
- Ő Felsége ez alkalommal legbenső dolgozószobájában fogadott;
- Nagyon szerette volna egy fiatal költő, ha már valahol egy v
- A néphumor nyilai mindig az uralkodó visszaélések ellen volt
- «Hát legalább azt tenné oda, hogy «néhai.»
- – Oh kérem, régóta van már szerencsénk egymáshoz. Mikor mélt
- Most egy kereskedő család érkezik, nagy pompával, három hölg
- A kocsmáros fiatal értelmes ember, újságokat is látni asztal
- Dicsőséges uram! Helyeslem a küldeményt; csak több volna. El
- Ott megnézték az ibriket okos műértő emberek, s azt mondták
- De bíz az én Spiritusom nem jelent meg; utoljára engem kezdt