Erdély aranykora
章节目录
共 20 段- Az egész kiséretből csak ketten merték őt követni. A délczeg
- Apafiné visszakényszeríté arczára szokott hidegségét s cselé
- Benn az étteremben már vígan vannak az urak és asszonyságok.
- A másik gyermek, – egy négyéves leányka, nénje lábainál térd
- – Igen, de én nem akarom őket visszariasztani, hanem inkább
- – A nyelvemről vette le nagyságod a szót, monda István, épen
- S lassankint azt is észreveszszük, hogy e bérczemelvényt nem
- – Mitől remegsz? itt vagyok én. Szól az, átölelve a hölgy ka
- Más bemutatási czím elől aligha meg nem szökött volna Apafi,
- – No mi kell! förmedt rá Kelemen diák, iszonyúan haragudva,
- – Egy volt a mult évben, nagy jó uram; egy istentelen gonosz
- A hölgy ez alatt a medenczéhez ért, hova a földalatti víz
- – Igen, de a fejedelem restelli a sok utálkodást s némiképpe
- Ezzel egyet közülök visszaküldött, hogy a többieket is vezes
- – Mit beszél kegyelmed? s oly rosszul ismeri vendégszeretete
- – Ti hallgatással feleltek szavaimra. Ez alkalommal «qui tac
- – Jól van Apafi, veled nincs mit szólanom, te nem vagy magad
- Bánfiné vetkőzni készült, s a mint magános fekhelyére tekint
- A hirnök és kísérete eltávozott. Bánfi gondolkozva hajtá le
- Déltájban leült a part alá pihenni, s alig volt ott egy óran