„Károlina drága,
Kert nyiló virága!
Gyere haza szépen,
Ne csinálj te szégyent;
Elfelejtéd, látom
A nagy sietségben,
Keszkenőd az ágyon,
Gyöngyöd a gerendán,
Engemet a konyhán.
Siethettél nagyon,
Kis gyürüd itt vagyon,
Kisebbik ujjamon!“
„Nem felejtém, látod,
Én magam hagyám ott;
A pusztaság verje;
A tüz lángja nyelje;
Nincs többé rá gondom…
Van még olyan otthon.
A gyürü is szebb ám,
Mint az ott az ujján,
Ha van rá szükséged,
S ujjadon nem éget,
Tartsd szerencsepénznek:
Én vissza nem térek!“