A piacz közepén állva
Igy kiált a német lánya:
„Nincsen sehol olyan férfi,
Ki szemembe merne nézni!
S ki kezemet megcsókolná…
Annak kezem odaadnám!“
Ezt elvitte a hir szárnya.
A törökök táborába.
Péter hamar meg is tudta,
De azt hamar ki nem tudta,
Ezt a dolgot, mint csinálja!
Gondolkozott aztán mélyen…
Szép szemébe miként nézne,
S nyomná csókját puha kézre?
… Felült sárga ménlovára,
Elszáguldott messzetájra,
Édes anyja lakására.
„Péter, Péter édes fiam!
Mért vagy barna, mint a sár?
Mért vagy olyan zöld, mint a fű?
Mért oly sárga, mint a viasz?“.
„Arra kérlek anyám, hadd el,
Ne faggas oly kérdésekkel,
Inkább tanits engem erre:
Mint gyulasztnám szerelemre?“.
„Péter, Péter édes fiam!
Nem tudom a dolog mint van,
Hanem eredj nővéredhez,
Jobban ért ő mindezekhez!“
Felült sárga mén lovára,
S megérkezett este tájba,
A nővére lakására.
„Péter, Péter szép testvérem!
Mért vagy barna, mint a sár?
Mért vagy oly zöld, mint a fű?
Mért oly sárga, mint a viasz?“
„Arra kérlek nővér, hadd el,
Ne faggass oly kérdésekkel,
Inkább tanits engem erre:
Mint gyúlasztnám szerelemre?“
„Vesd le ezt a férfi ruhát,
És öltözzél nőibe át…
Hogyha oda el fogsz érni,
Ne szólj ugy, mint szól a férfi,
Hanem beszélj női hangon,
Mondd, hogy megvert urad nagyon!“
„Anna, Anna drága lélek!
Eressz be a házba kérlek!
Mert én lakom innen messze,
Esik eső, dörög nagyon,
S a házadnak nincs eresze.“
„Nem eresztlek be a házba,
Mert a ruhád, habár női,
Ugy szólsz mégis, mint egy férfi!“
„Megvert tegnap uram nagyon,
Megváltozott női hangom!“
Beereszté őt a házba.
És a mint belép a házba
Betekinte szép szemébe,
Csókot nyomott puha kézre.
Anna hamar észrevette,
Hogy valaki őt rászedte, –
Szabadkozott, de hát végre
Házasság lett mégis vége.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Ez érdekes »oratio« Hajdeu »Rezvan Voda« cz. drámájából
való; a nép ajkáról van véve; különösen Besarábiában most is beszélik.
Hajdeu szerint ez az oratio Mihály vajda idejéből való. – A románoknál
az orátiók feles számban dívnak; a házassági oratiok (Terentius szerint
rogo uxorem.) felette szépek.