Barátságos laknak
Vendégei vannak;
De a gonosz háznak
Megrögzött lakói
Ilyet sohse látnak.
A bojár egy napon
Nyughatatlan nagyon;
Fényes ebédet ád,
Összehivja a vár
Öregét és ifját.
Az ebédért nem vár
Jó szót a nagy bojár,
Gyanus álmot látott –
Kéri vendégeit,
Fejtsék meg ez álmot:
„Az éjjel házamban,
Tiszta tó terült el,
Tükörén a sugár
Csak játszva merült el;
És partját a tónak
Aranyív övezte,
Az ív egyik végét
Sárkány-szem fedezte.
Az aranyíven túl
Sötét bokrok álltak,
S itt ága terült el
Diszes almafának.
Szép ezüst virágot
Mutatott a szélnek,
Lombos ágai közt
Gerle madár fészek.
A fa koronája:
A galamb tanyája;
Az aljban: a nádnak
Terült el az árnya.“
Erre a vendégek
Álmát igy fejték:
„Tiszta tó a házban:
A palotád, uram;
Az aranyív pedig
Szerető nőd, ugy van!
A fa koronával:
Te vagy uram, magad;
Az ezüst virágok:
Őszbe vegyült hajad.
Gerle madár fészek:
Férjhez adó lányok;
Galamb-tanya: ifjak,
Harczra készen állók.
És a nád az árnyba:
Vendég-sokasága.“