Honnan repülsz kakuk madár?
– Messze tájról; a hol van nyár!
– Messze tájról? künn nem láttad,
Értem élő szép rózsámat?
– Lehet, – de rá nem ismertem!
– Ismerhetted volna könnyen,
Mert a rózsám ismert lányka,
Sárga pohárt tart kezében,
Csillog drága köny szemében,
Felköszönt és sohajt egyre,
Búban úszik egész lelke!
Hallgass, hallgass, drága lélek,
Majd elveszlek, hogyha élek,
Jegenye, ha terem körtvét
És a fűzfán megygy lesz nőve,
Hogy együnk mi majd belőle.
Szerelmünktől, egykor, régen,
Virágoztak a fák szépen,
Nagy titokban az irigyek,
Minden ágot letördeltek.
Ki a más szerelmét rontja,
Gabnáját a madár hordja,
Ne is legyen annak étke,
Sem egészség a testébe.