Zöld levelü almafácska,
Az én rózsám bájos lányka,
Napsugárból van a haja,
Szél lengeti erre-arra.
Két szeme két fényes csillag,
Rájuk nézesz, meggyilkolnak.
Két vércsepp a két arczája,
Gyönyörrel tekintesz rája;
Ajaka van eperizből;
Puha testén fehér inge,
Édes tejbe van fürösztve;
A járása csendes, mintha
A földön betüket irna;
Szép idő a mosolygása,
Menybe repit a szólása,
És ha a föld minden kincsét,
Hét országnak drága gyöngyét
Adnák nekem, édes lelkem,
Egy hangodért én megvetem.