A gerlicze bús madárka
Ha elpusztul a hű párja;
Pusztán bolyong, repül gyorsan,
Ha oda ért tovább onnan…
Életén át gyászol mindig,
Más gerléhez nem szegődik;
A zöld erdőt is megjárja,
Virulását nem is látja;
Mig elfárad, bolyong, repül,
De zöld ágra akkor sem ül;
Hogyha néha le is szállna,
Rászáll egy-egy száraz ágra;
Vagy rászáll a szirttetőre,
Étel, ital nincs inyére;
Ha folydogál csermely, patak,
Felzavarja s tovább halad:
A vadászt ha jönni látja,
Eleibe repül szárnya!