A SZERELMEK.

A szerelmek, a szerelmek,

Mint a madár, énekelnek;

Havasokon, a berkekben,

A pusztákon, az erdőkben,

Itt is, ott is, mindenütt.

A hűséges nagy szerelmek

Szabad uton járnak-kelnek;

A kicsikék elhuzódnak

Belsejébe a vadonnak…

Sárban járnak s mégis tiszták,

Az ifjukat megrohanják;

Vizben usznak, meg nem fulnak,

Lány-kebleket ostromolnak;

Tűzbe mennek, el nem égnek,

Annál tovább s jobban élnek.