„Szürke tollu kakuk madár,
Szépen dalolsz, ha itt a nyár!
Eltartalak piros borral,
Szép buzából lágy czipóval;
Leszesz lelkem drágasága:
Csak jőjj s dalolj palotámba’.“
»Méreg legyen hordód leve,
Czipódat a penész egye;
Inkább szállok ágról-ágra:
Ez lelkemnek szabadsága!«