Mig a leány nagy-lány kort él,
Szép hajával játszik a szél,
És nem tudja, mi a bánat…
De ha a lány férjhez megy, már
Kalitkában elzárt madár, –
Akkor tudja, mi a bánat.
Istenem! az én arczom,
Nem gondoltam, hogy köny folyjon…
De nem gondolok a könynyel,
Mert letörlöm keszkenőmmel, –
Sajnálom két szép orczámat,
Hogy elhervasztja a bánat.