Álom, álom, kinos álom!
Felébredek, ki nem állom.
Testem dermedt, vérem lázban,
Minden forog e kis házban.
Álom, álom, édes álom,
Végy magadhoz, ki nem állom…
Megfullaszt a szivverésem,
Ugy kinoznak itt e részen!
Szivem gyillal, agyam: átok; –
Napvilágot, mert nem látok.
Megfulladok; tüdőt: százat;
Több levegőt: egy világot!
És aludjam, legyek ébren,
Mind csak ő áll én előttem;
Elszegődött, elfelejtett…
De megette a szivemet.