Rózsát biztam kis kezedre.
Feltüzted a kebeledre.
Három napig ott viselted,
Mig elfonyadt, elviselted.
Oh, de hányszor nem szagoltad,
Meg nem nézted, megcsókoltad.
S nem mutatád fűnek-fának,
Hold fényének, napsugárnak.
Picziny ajkad nem egyszer szólt:
„Ilyen rózsám egyszer sem volt!
Ez a szín és ez az illat,
Elandalit, kábit, izgat“.
S hogy elfonyadt, hogy elszáradt,
Meg fogád a kemény szárat,
És kidobád az utczára,
A szemétbe és a sárba!
Kaptál mást és tettél frisset,
Ez az emlék most is éget;
Nem gondoltál reám, rája,
Hogy meghalok ő utánna;