Hát járja az, hogy a fődolognak azt tartod, vajjon Adelheid
helyteleníti-e az üzletet? Kedvem volna egy-két választ adni neked a
tegnap esti, meg a mai dolgokra. Igy csak te, meg az apám beszélhettek.
Ti élhettek az üzletben ezzel a módszerrel, én nekem egész életemben más
módszert kellett használnom. Nincs szükséged pénzre, sohase voltál
szűkiben, mindig volt miből költened; nekem pedig meg kellett keresnem a
magamét, érted Willatz? Meg kellett keresnem.
Sokszor volt szükségem pénzre, mondja a hadnagy nyugtalanul.
Neked? Aligha.
Nagy kiadásaim voltak.
Hát nincsenek titkos forrásaid, amelyekből meríthetsz? Nincs feneketlen
kincsed a föld alatt?
Bár csak lenne!
Mert az apámnak van.
Úgy? Nem, nekem nincs. Szóval az apádnak van? Furcsa. Igaz is, sokszor
csodálkoztam azon, hogy honnan szerez meg mindent.
Azt majd megmondom neked válaszképen egyre és másra: tőlem kapja.
A hadnagy alig mer hinni fülének és együgyü arcot vág.
Tőlem kapta vagy fél emberöltővel ezelőtt. Anélkül már régen csődbe
jutott volna.
Szünet. Az urak jó néhány percig csak ülnek és gondolkoznak, folyton
gondolkoznak.
Kérlek, mondja a konzul, ne értsd félre a nyíltszívűségemet. Ezt csak
azért mondtam, hogy magamnak szolgáljak némi elégtétellel. Én se vagyok
vak, hogy be ne lássam, milyen nagy dolog az, ha olyan földbirtokos
valaki, mint az én apám, de halott dolog. Nagyszerű, de halott dolog. Az
idő elhaladt fölötte.
Igen, az idő elhaladt fölöttünk, mondja a hadnagy elgondolkozva.
Persze, nem rólad beszélek. Itt más tartalékok vannak.
Azok kimerültek.
Dehogy merültek ki. Ahogyan tegnap voltam bátor mondani, egy
nagybirtokból sok marad meg akkor is, ha végigpusztított rajta a háború.
Kimerültek? A konzul nevet, akár bántja ezzel a hadnagyot, akár nem. Mi
lenne például, ha megvenném tőled a folyódat?
A folyót?
A fél folyót, a fél vízesést és a fél tavat, ha tehát valami bolond lord
lennék, aki vizet vásárol és akinek semennyi víz sem elég… Mit kérnél
érte?
A hadnagy mosolyog.
Komolyan mondom. A fél folyót, vízesést és tavat.
Vedd el a folyót, ha akarod. A tied.
Ma éjszaka eladtam.
Úgy? No abból ugyan meggazdagodhattál!
Nono. Azonban, hogy megtudhassam, vajjon jó üzletet kötöttem-e vagy sem,
előbb szeretném tudni az árát. No meg a telek árát is. Nem éppen silány
aszongya, silányat egyáltalán nem akar semmiből. Az egész területet a
tengertől a folyó balpartján át a telekig, ötszáz öl szélességben, a
tónál pedig a kétszeresét, az irány miatt.
Szünet. Nem, mintha lebecsülném a nagy szolgálatod, mondta a hadnagy, de
nyíltan szólva… Tehát eladtad a telket, meg azt a vizet Segelfoss
birtokból, hiszen úgyse volt belőle hasznom. Az ára? A folyót
megkaphatja. Remélem a fűrésztelepemet, a malmomat meg a téglaégető
kemencémet megállíthatom, vagy járathatom a magam oldalán?
Hogyne.
Akkor megkaphatja a folyót. Az az ötszáz ölnyi szélességű földrész
azonban telek. Nem éppen drága telek, nincs rajta erdő, a folyó partja
mentén csupa rét, ugar, köves talaj. Azért már kellett valamit kapnom.
Mennyit?
Mennyit? Kedves Fredrik, az még semmiesetre se fog kirántani a
szükségből. Ahhoz sok kell. Hiszen itt minden összeomlóban van, a kis
Willatznak el kell mennie, nagyok a napi kiadások, a földeket rosszúl
művelték meg. Sok érte kétezer tallér? Egyezer? Igazán nem tudom.
Nem olvasnád el ezt a papírt?
De igen. Köszönöm. Később.
Hogy az üzlet minéműségét megérttessem veled, elmondom, hogy adtam el a
folyót. Holmengraa azt mondja, hogy a világ másik részében van egy kis
vízimalma és ha itt kell laknia, hát itt is akar magának olyant
csinálni, hogy legyen mivel foglalkoznia, tehát meg kell kapnia a folyó
felét. Kereskedőember vagyok, tehát így válaszoltam: az nagyon drága
lesz. Mennyi? kérdi ő. Gondolkozom rajta, mert sok mindent adtam már el,
de folyót még soha. Amint a hadnagy barátomat ismerem, bizonyosan nem
szívesen adja el a folyóját, mondom, és ha jönne valaki és felajánlana
érte három-négyezer tallért, hát csak mosolyogna.
Megbolondultál? Három-négyezret?
Hallgass csak ide, furcsa ember az a Holmengraa úr! Annyit mond, hogy
nem ismeri az itteni folyóárakat, de kedve volna erre a szép, nagy
folyóra, azt mondja, megadhatna érte hatezer tallért, ha megkaphatja a
telket is.
Síri csend.
Csak bolondozott veled, mondja a hadnagy.
Egyébként benne van a szerződésben.
Aranyos reménységek derengenek Willatz Holmsen számára, teljesen
képtelen az ellentállásra, csak engedi, hogy vezessék, kinyitja a
szerződést, megint becsukja, hirtelen elmosolyodik és remegő szájjal azt
kérdezi: