Persze, abból a szempontból…

Azt mondom, hogy nem a kormányost, Abból a szempontból, mert nem akarom,

hogy Tea messaillanceba zuhanjon.

Ó, milyen gyönyörűen banális volt ez!

Szünet. A hadnagy tátott szájjal ül.

Hát olyan érthetetlen az, amit mondtam?! Azt mondtam: inkább a

kormányost, hiszen már kifejtettem, hogy a többiek még rosszabbak.

De hiszen nem rendes családból való, az apja tutajos. Szóval, alapjában

véve közönséges matróz.

A természetből is lehet élni. A hivatalnok nem élhet kultúrából, mert

nincs benne része, és nem is lehet, hiszen a kultúra nem iskolai tudás,

ellenben a kormányos megélhet a természetből. Azt vethetnéd ez ellen,

hogy a kormányos se csupa természet; de kettejük közül ő benne van mégis

némi természet s így ő az elviselhetőbb. Add át Margaretnek ezt az

üzenetemet.

Ne haragudj, de nem fogom megtenni. És az anyja belehalna. A feleségem

azok közül való, akik „fölvergődtek“.

A hivatalnokok közül való? Akik lefelé küzködtek? Van egy ügyész

unokaöccse és most nap-nap után az orrod alá dörgölik, hogy ez mit

jelent; magadban pedig tudod, hogy hazugságot jelent. Ma este néhány

pompás dolgot mondtál. Hogy nem is rendes családból való? Nem, mert ha

az ügyészék házából került volna ki, akkor rendes családból való lett

volna! Bolondok vagytok ti? Hát hol van az a villám, az a vad fény,

valahonnan családjának akármelyik távoli ágából, ami valamivé tenné ezen

a világon? A hivatalnokok csak egy rendkívüliséget ismernek, mást nem,

csak azt, hogy ha „lefelé házasodnak“. Ez az ő villámuk. Más dolgokkal

szemben nincsenek is feltételeik, hétköznapiságban, hétköznapiság

számára születtek. Látod, volt itt egy doktor! ide kellett jönnie a

házba, beteg volt valaki s neki volt orvosi tudása. Bejött a szobába,

nem értett semmihez, de úgy tett, mintha semmisem lepné meg. Ránézett

arra a székre. Azt hitte arravaló, hogy beleüljön az ember, és

beletehénkedett a hátsórészével. Pedig a földre kellett volna ülnie és a

széket ölébe venni. Nézte a falakat, hallotta doktortársaitól, hogy a

festmények, az is valami, megnézte azt az Aphroditet, ezt a csoportot,

az Évszakokat, a sasokkal díszített csillárt, megnézett mindent, nem

sütötte le a szemét, nem kulcsolta össze a kezeit, azt hiszem Ole Riis a

neve.

A nővére Magyarországon grófné! Ne mondd!

Az egészen jelentéktelen dolog is lehet… az asszony ivadékainak talán

jelent valamit; de a bátyjának legfeljebb snobságot.

A konzul iszik és ellent akar mondani a barátjának, most egyszer s

mindenkorra végezni akar vele. Ó, mennyire szerette volna legyűrni

valami banalitással, amit már betéve tudott az otthonából és a

városából!

Te mondtál ma este pompás dolgokat! Csak itt járkálsz Segelfossban,

zsarnokoskodol önmagad és mások felett, évenként egyszer szállnak szembe

veled, akkor, amikor én jövök. De most megkapod a választ. Megpróbálom

neked logikusan kifejteni és először azt kérdezem: ismered-e te a

városomat? Nem. Tehát Bomment se ismered. Bommen háztulajdonos és a fia

egyetemre jár, tehát Bommen olyan apa, aki a gyerekeiből embert akar

faragni. Ennek az embernek az egészséges és helyes nézeteiből akarok

most néhányat felsorolni. Bommen ezt mondaná neked: Szerinted tehát

helyesebb lett volna, megbontani azt a rendet, amely nemzedékről

nemzedékre érvényesül? Ezzel Bommen rádbámulna.

A hadnagy mosolyog:

Bommen ezt nem is hiszi. Mesterségesen előidézett rendellenességek?

Bommen úr, hiszen az egyén azért csak ugyanaz, marad, aki volt. Ahhoz,

hogy az ön fia más is lehessen, mint csak hivatalnok, ősein kellett

volna végigvonulnia a gazdagságok és életsorsok egész sorozatának. Ez az

első feltétel. Maguknak nemzedékeken át nagy módban kellett volna élni.

És akkor olyan tulajdonságaik fejlődtek volna ki, amelyek

megkülönböztették volna a szimpla gondolkozású írnoktól…

A házvezetőnő névjegyet hoz be és így szól:

Ez az úr beszélni szeretne a hadnagy úrral.

Ilyenkor? A hadnagy elolvassa a névjegyet, homlokát ráncolja, egy kicsit

gondolkozik, aztán így szól: Bocsáss meg egy pillanatra, Fredrik.

Szerettem volna még egyetmást mondani, csak…

Jó, mindenesetre ne felejtsd el. Én is akarok még egyetmást mondani,

majd ha visszajöttél, légy nyugodt.

A hadnagy kimegy és pár perc múlva visszajön, mintha már elintézte volna

a kint álló embert.

Furcsa szokás! mondja és az órára néz. Mit gondolsz, az a benyomásod,

hogy Adelheid el akarja adni azt a telket?

Igen, feleli a konzul meglepetten.

Most itt van az az ember, odakünn áll, biztosan még ma este el akarja

intézni a dolgot.

Igen, az a benyomásom támadt… szóval, ma este akar tárgyalni az

üzletről?

A hadnagy kissé zavartan másról kezd beszélni.

Nem szoktam Adelheidet ilyen későn zavarni… legalább is ok nélkül. Még

aligha feküdt le, az ablaka nyitva van, ha tehát bekopogtatnál hozzá és

megmondanád neki…

Én beszéljek Adelheid asszonnyal?

Ha megtennéd nekem ezt a szívességet. Te derüsebb kedvű vagy, ő benne

nincs valami sok vidámság, én se vagyok jókedvű. Hallod-e, mielőtt

kimégy: ne akadékoskodj ám, ha ő jónak látja, hogy eladjam a telket.

A konzul kimegy.

A hadnagy állva marad a helyén, bosszús arcot vág. Bizonyosan ez a

Holmengraa úr kedvetlenítette el, mikor ilyen későn jött Segelfossba!

Azt hiszi talán, hogy a segelfossi nagybirtokos annyira szűkiben van a

pénznek? Szó sincs róla.

A konzul visszatér és azt az üzenetet hozza, hogy Adelheid őnagysága…

hozzájárul… sőt ő kívánja a dolgot.

Úgy, Akkor azt a szívességet is megtehetnéd nekem, hogy beszélsz ezzel

az emberrel. Ne haragudj, hogy megkérlek rá.

A legnagyobb örömmel. Ha akarod, a nevedben meg is állapodom vele.

Igen, köszönöm… holnap. Tégy célzást az előtt az ember előtt arra, hogy

ma már este van.

Nem is bánom, hogy találkozhatom a királlyal és azonnal kimegyek vele a

telekre. Mi üzletemberek nem ismerünk estét. Te ne is törődj vele.

Tégy, amint jónak látod. Azt különben egy csöppet sem szeretem, hogy

ezzel az üzlettel szüleid ellenére kell cselekednem.

Bízd csak rám. Nekem amióta élek, mindig ellenükre kellett tennem,

például, ők akartak belőlem diplomatát faragni, csakhogy…

*

Késő éjszaka a konzul megint felébreszti Adelheid asszonyt: A király a

folyó tulsó oldalán szeretné a telket. Meg aztán néhány ölnyit a tóból

is, jól megfizeti.

Még egyszer zavarja a konzul Adelhaid őnagyságát, de akkor már reggel

van. A király a folyó felét is kívánja, fel a hegyekig, továbbá a tónak

a felét. Igazán rejtély számomra, hogy mit akar a vízzel?

*

A reggelinél hiányzik Fredrik Coldevin, még nem jött le. Fredrik

Coldevin ugyanis egész éjszaka a folyó balpartját járta Holmengraa

úrral, meg a munkásaival együtt. Éppen most voltak fent a hegyi tónál. E

pillanatban csöndben együtt ülnek a konzul kastélybeli szobájában és a

szerződést írják. Az öreg Coldevint, meg a feleségét azonban kímélni

kell, ameddig csak lehet. Fredrik mindjárt jön, addig hozzáfoghatunk a

reggelihez!

Étkezés után az öregeket kivezetik a házból egy kis sétára, a

szántóföldeken és a réteken át, úgy hogy a két üzletember nyugodtan,

békességben fogyaszthatja el reggelijét.

Nézd csak, Willatz, mit csinálnak azok odalent? mondja az öreg Coldevin

útközben.

A hadnagy mindent látott, emberek vannak a régi templom tetején, ami

neki is rejtelmes egy kicsit. Azonban mégse akar szólni róla. Biztosan

lebontják, feleli.

Ki bontatja le? Hát eladták? Gyerünk oda, tudjuk meg.

Az hosszú út lesz önnek, kedves barátom.

Egyáltalán nem. Csak menjünk oda és kérdezzük meg.

Erre odamentek a templomhoz és az öreg Coldevin megtudott mindent: a

király, ez az ytterleiai Tobias Holmengraa megvette a templomot úgy,

amint volt, és most lebontatja. Tíz ember dolgozott rajta. És lassanként

megtudja Coldevin azt is, hogy Holmengraa úr házat akar építeni a régi

templom helyén. Már az alapfalak kijelölésénél tartanak odafönt a folyó

nyugati partján, szinte nyüzsögnek ott az emberek…

De mikor az öreg Coldevin, visszafelé készült a kastélyba, már

nehezebben ment, mint lefelé menet. Igazad volt, Willatz, ez messzebb

volt, mint ahogy gondoltam, mondta és belekarolt a hadnagyba. Bizony jó

messze volt, Segelfossnak nagy kiterjedésű földjei vannak.

Fönt a dombon Holmengraa úrral találkoztak. Alázatosan köszönt és

megköszönte a reggelit meg a szívességet. És ismételten bocsánatot kért,

amiért tegnap este későn jött, Fredrik konzul megbecsülhetetlen

szolgálatot tett neki egész éjszaka.

A hadnagy meglepetéssel látta, hogy ez a Holmengraa sovány, de erős

ember, ha nincs az a sok sál meg kendő a hasán. Nem kerülhette el, hogy

bemutassa egymásnak az urakat, de mindenesetre kurtán cselekedte.

Bizony, bizony nagy kiterjedésű földek vannak Segelfossban, mondta az

öreg Coldevin és nagyot lélegzett. Amott is van egy csinos kis

cserjésed; a kis Willatz valamikor gazdag ember lesz. Most pedig

köszönöm a kíséretet, olvasni akarok valamicskét fent a szobámban;

délelőttönként ugyanis mindig olvasok.

*

Először is, kezdi jelentését a konzul, az idegen úr nevében köszönetet

kell mondanom a reggeliért.

Már ő maga is megtette, felelte a hadnagy.

Bocsánatot kért a tegnapi alkalmatlankodásért is? Azt is megmondta, hogy

mért jött olyan későn? Hihetetlenűl okos ember az a Holmengraa,

valóságos zseni! Magával hozott néhány tucat embert, egy őretől egy

tallérig terjedő napszámot fizet nekik, ez sok pénz, gondolja

Holmengraa, használjuk ki tehát őket minél jobban! Igy aztán az éjszakát

fordítja az üzlet megkötésére, a telek kiválasztására és ma reggel hat

órára már munkába is állítja az embereit. Mit szólsz hozzá! Egyetlen óra

se veszett kárba.

Ezt a tökéletes számítást sajnos, nem ismerem, válaszolja a hadnagy. Igy

aztán, mint boldogult apámnak, nekem is majd kutatnom kell a nagyapám

kincse után, teszi hozzá, és mosolyog.

Nem tudom különben, hogy olyan helyesen intéztem-e el a dolgot, mondja a

konzul, azt majd magad ítéld meg. Itt a szerződés.

A hadnagy nem olvassa el, csak ül a helyén és a kezében tartja.

A fődolog, hogy Adelheid nem helyteleníti a dolgot.

Adelheid őnagysága meg van elégedve.

Különben éppen most beszéltem apáddal. Bizonyosan sejti már az egészet,

leverten ment fel a szobájába.

Nem akarod elolvasni a szerződést?

De igen. Később. Köszönöm a nagy szívességedet.

Fredrik Coldevin ül egy darabig, aztán így szól:

Hát járja ez?

Tékozlók (Koruk gyermekei) · 第 23 / 50 题