A másik egész életében meg volt lopva. Ha sebzetlen szívvel is hordozta
a tudattalan keresztet. A szíve mindig olyan tiszta volt, gyanút,
kétkedést nem tudott soha. A saját jó lelke is őrizte a ráébredéstől. És
ahogy az életével nem vetett borút az ő napos ösvényükre, csakúgy nem
ejt most sem foltot az ő multjukra ünnepi áhítata, amellyel gyászát
viseli. Imáiba egy cseppnyi méreg nem vegyül, könnyeibe semmi
szemrehányás.
És most hibázni el a kíméletet és most rombolni le a kegyeletét?!