_Márta kimegy. Hugocska pár pillanatig mozdulatlan. Aztán az újján
számolja, hogy mit van mit tennie, ahogyan az imént Mártának számolta
fel. De nem szól, csak a kisérő mozdulatokat teszi és az arcáról
olvashatni. A számadás végén leejti a fejét és csendesen rázogatja.
Aztán felkapja, körülnéz, odamegy a_ _kommódhoz, amelynek zárában Márta
a kulcsot bennfelejtette. Folyton körülfigyelve a kulcsot az alsó fiókba
próbálja; kihúzza a fiókot, keresgél… Kiveszi Márta browningját,
megnézegeti s a keblébe csúsztatja. Még egy pillanatig a színen marad.
Egon piros rózsáját kiemeli a violák közül és magával akarja vinni. A
küszöbről visszafordul, lassan a kommódig megy és a rózsát helyreteszi a
violák közé. – Azután csendesen, elengedett tagokkal kisurran._