HUGOCSKA: Mindened van. Minden úgy van, ahogyan akarod – és nem akarsz
egy kis flörtről lemondani…?
MÁRTA _(lesütött szemmel)_: Hogy mondtad imént, Hugocska?… Vilmos apád
helyett apád?… _(nehezen)_ nekem is az – apám – semmi több! És te erre
nem gondolsz –
HUGOCSKA _(csodálkozva rátekint)_: Neked is – – csak apád?
MÁRTA _(egészen közel Hugocskához)_: Értesz-e Hugocska?! – Férjhez
mentem – mert szegény anyánkat nem volt miből tartanunk, – mert Gyurkát
egyetemre küldhettem – és téged hazahozhattalak! – Odaadtam értetek
fiatal életemet!…
HUGOCSKA: Te is örülsz… a gazdagságodnak.