– Történik: a brémai »Örök szerelem«-hez czímzett hôtel garni harmadik
emeletén, a 127-ik számu udvari szobában. Egy ágy, egy mosdószekrény,
egy asztal és egy szalmaszék. Reggeli kilencz óra. Berzsenyi Elza
bárókisasszony a kinyitott mosdószekrényen ül, a melyről a lavoirt
letette a földre. Berzsenyi báró a szalmaszéken. –
A báró. – A gazember! A gazember! Meg fogom ölni! Ha itt találtam volna,
azonnal megfojtanám! Szerencséje, hogy nincs itt, és hogy… (Körülnéz a
szoba bútorzatán) szóval, hogy nincs itt!… De azért meg fogom ölni, le
fogom lőni, mint egy kutyát, fel fogom pofozni, vagy átadom a
rendőrségnek!
Elza. – Mondom, hogy az nem tehet róla! Olyan ártatlan az egész
szószban, mint a ma született bárány! Nem ő szöktetett meg engem, én
szöktettem meg őt!
A báró. – Mit nem kell hallanom?! Mit nem kell hallanom?! Azért nem
fogok kegyelmezni a gazembernek! Fel fogom rugni és be fogom csukatni!
Elza. – Hidd el nekem, hogy nem érdemes vele foglalkoznod! Eszközöm
volt, a melyet most eldobok és punktum. Különben az éppen olyan dühös,
mint te. Kezdi belátni, hogy be van csapva. És igaza van, mert embert
így még fel nem ültettek, lóvá nem tettek, és az orránál fogva nem
hurczoltak!
A báró. – Erről én már otthon meg voltam győződve, mert te az én leányom
vagy, a ki lehet akárhol, azért még se csinál semmit! Hanem ennek a
hochstaplernek nincs pardon! Van még törvény a világon, és egy jó házból
való leányt nem lehet csak úgy mir nichts, dir nichts megszöktetni!
Szeretném én látni azokat a bírákat, a kik egy apát könnyekkel a
szemében nem hallgatnak meg! És én őt meg fogom mutatni neked becsukva!
Elza. – Egyébként, bánom is én, akármit csinálsz vele! Egy olyan szamár,
a ki elhiszi, hogy én az ő szép szeméért szököm meg hazulról, és hogy
titokban meg fogok vele esküdni, az ilyen szamár nem érdemel kíméletet!
A báró. – Egy ilyen szamár! Át fogom adni a rendőrségnek! Hol van?
Elza. – A negyedik emeleten.
A báró. – A negyedik emeleten?
Elza. – Igen. Csak nem fogok vele egy emeleten aludni?! Iszonyuan
hortyog!