A mester. – Vezesse be a kis szalonba és mondja meg neki, hogy mindjárt
ott leszek.
(Az idillnek hamarosan vége. A jegyesek elbúcsúznak.)
A mester (mikor magára maradt.) – Egy kicsit ostoba, de kényelmes
feleség lesz, mert úgy csavarom az ujjamra, a hogy akarom.
Blanka (a lépcsőn). – Számító, mint egy krajzler, sőt vérfagyasztóan
számító, mint egy hóhér! Szerencsére, akkorákat anzágol, hogy nem lehet
más, mint nagy, nagy művész! De azért mégis úgy rémlik nekem, hogy: das
ist die wahre Liebe nicht!