A báró. – Arról, hogy ti mindig veszekedtek, nekem egy anekdota jut
eszembe, melyet tegnap hallottam. Tudniillik van két ujság, és ezeket
egy nyomdában írják, de mindig veszekednek, mert az egyik kormánypárti,
a másik viszont ellenzéki. Egy alkalommal az egyik ujság azt írta… hogy
mit, az most szóról-szóra nem jut eszembe. Elég az hozzá, hogy a másik
ujság erre igen gorombán felelt, persze a szavakat már nem tudom. Szóval
az anekdotának csak a poentje érdekes, de ezt már elfelejtettem.
Elza. – Hát felejtsük el mi is az egészet; úgy sincs értelme, hogy
utólag veszekedjünk. Különben megjegyzem, hogy eszem ágában se volt
panaszkodni, csak azt akartam kifejezni, hogy mennyire örülök. És
hozzátehetem, hogy egy kicsit irigylem is ezt az ellenséges testvért,
mert Józsa Gyuri igen derék ember, s végre-valahára az első kérő, a
kiről bizonyos, hogy nem a pénzünkre utazik.
Blanka. – Nincsen szüksége rá.
A báróné. – Mint rendes ember, pontosan megismertette atyáddal anyagi
helyzetét. Nemcsak vagyonos, hanem határozottan gazdag.